Eger

EGER Magyarország egyik legszebb ősi, műemlékekben gazdag városa a Mátra és a Bükk hegység között folyó Eger patak völgyében a Bükk nyugati lábánál húzódó dombvidéken fekszik. Nevének pontos eredetét jelenleg sem tudjuk. Van olyan feltevés, hogy a hely elnevezését az Eger patak partjain valaha bőségesen növekedő “egerfáról” (azaz égerfáról) nyerte. A magyarázat helyesnek látszik, mivel a város neve tükrözi ősi természeti környezetét, illetve annak egyik legjellemzőbb növényét, a mocsaras partokon gazdagon tenyésző égerfát, amely azóta kipusztult. Ezt a feltevést megerősíti a város német Erlau = Erlen-au (Egerfa-liget) elnevezése is. Van olyan teória is, hogy Eger neve az ager (föld) latin szóból származik. Akik ezt a nézetet vallják, abból indulnak ki, hogy az újabb kutatások szerint a XI-XII. században úgynevezett latinusok, vallon eredetű telepesek költöztek az említett századokban Eger és környékére.

Eger1

Az egri medence és az azt övező hegyes vidék emberi településre mindig nagyon alkalmas volt. Erre mutatnak a felszínre került régészeti leletek, amelyek az őskortól kezdve a történelem valamennyi korszakát képviselik.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarság első nemzedéke a X. század elején megszállta Eger területét. Erre utalnak az arab pénzekkel keltezett fegyveres férfisírok a város határában Almagyaron és Répástetőn. Honfoglalás kori leletek kerültek felszínre a múlt század végén a Szépasszonyvölgy környékén is.

Eger létrejötte valójában egybeesik első királyunk, Szt. István állam- és egyházszervező tevékenységével. Első királyunk még 1009 előtt, a szervezett tíz püspökség egyikét itt hozta létre. Ezt régészeti leletek is bizonyítják. Ezek során nemcsak emberi csontmaradványok kerültek elő a XI. századból, hanem felszínre került egy kör alakú templom, valamint egy kisebb palota maradványa is. A régészeti feltárások megerősítik azt a korábbi hagyományt, hogy első királyunk az egri székesegyház építését valóban nézhette a tőle északra fekvő, később királyszékének nevezett magaslatról.

Eger2

A település mint püspöki székhely már a korai középkorban jelentős helyet foglalt el a magyar városok sorában. A környék természeti adottságai, az alföld és a hegyvidék találkozása különböző országrészek közötti gazdasági és kulturális kapcsolat létesítését tette lehetővé.

Ezt a fejlődést akasztotta meg átmenetileg a tatárjárás 1241-ben, amikor is II. Kilit püspöksége alatt feldúlták és felégették a várost.

A tatárok elvonulása után azonban hamarosan megindult az élet. Lambert Eger püspöke 1248-ban bizonyára a tatárjárás tapasztalatai alapján IV. Béla királytól kővár építésére kapott engedélyt. A csaknem teljesen elpusztult város így feltámadt és a XIV-XV. században elérte középkori fejlődésének csúcspontját. Ebben az időszakban a város széléig terjeszkedő erdőket nagyrészt kiirtották, s helyükre szőlőt telepítettek. A településen egyre több polgári ház épült. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezető útvonalak, a régi vízfolyást követő belvárosi, ma is kanyargós mellékutcák. A különböző környékbeli települések, például Almagyar, Czigléd stb. összeépültek Egerrel.

Mátyás király uralkodása (1458-1490) újabb fejlődést hozott a település életében. Bekensloer János püspök építette át gótikus stílusban a várbeli püspöki palotát, amely jelenleg is látható. Az építkezéseket Dóczy Orbán, később Bakócz Tamás püspökök folytatták. Az ő nevükhöz fűződik a várbeli székesegyház későgótikus átépítésének megkezdése. Mátyás király halála után Hypolit püspök idején épült a közelmúltban felújított úgynevezett Hypolit-kapu.

A mohácsi vész után, 1526 után szomorú időszak következett be Eger életében is. A kettős királyság idején a város szinte évente cserélt gazdát, s a török is közeledett. Ez a tény követelte meg a vár megerősítését. 1552 őszén Dobó István várkapitánynak és maroknyi hadi népének sikerült megvédeni a várat, sőt ezáltal Észak-Magyarországot is a terjeszkedő török birodalomtól. Az 1552-es viadalnak állított örök emléket Gárdonyi Géza, az Egri csillagok című halhatatlan regényében, melyet a világ számos nyelvére lefordítottak.

Bár Dobó és katonái a várat megvédték, de az ostrom alatt teljesen tönkrement, ezért szükségessé vált a teljes átépítése. 1553 és az 1596 közötti években kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján végbement a belső és a külső vár újjáépítése. Az egri vár történetének érdekes epizódja, hogy 1578 áprilisától néhány éven keresztül itt szolgált európai hírű költőnk, Balassi Bálint.

Eger5

Míg Dobónak és katonáinak 1552-ben sikerült a várat megvédeni, addig 1596-ban az akkori kapitány vezetése alatt álló idegen zsoldosok azt feladták. így Egerben 91 éven keresztül a török lett az úr. A török uralom emlékét őrzi a XVII. század végén épült karcsú minaret, amely az egykori oszmán világbirodalomban legészakabbra látható ilyen építmény. A török hódoltság időszakában Eger egy több szandzsákot magába foglaló török tartomány, vijalet székhelye lett.

Eger 1687 decemberében szabadult fel a török uralom alól. Bár a visszafoglalás nem ostrommal, hanem kiéheztetéssel történt, a város teljesen leromlott állapotba került. A falakkal körülvett területen az egykori feljegyzések szerint mindössze 413 ház volt lakható, s ezekben is főként visszamaradt török családok laktak.

A török kiűzése után a felszabadított várost a császári kormányzat kincstári birtoknak tekintette. I. Lipót 1688-ban Egert szabad királyi várossá nyilvánította. Ez azt jelentette, hogy mentesült az egyházi földesúri terhek alól. A szabad királyi városi állapot azonban csak 1695-ig tartott, mert a visszatelepedő püspök Fenessy György visszaszerezte az uralkodótól korábbi püspöki városi jogállását.

A Rákóczi-szabadságharc időszakában 1703-tól 1711-ig a város a felszabadult országrész központja volt. II. Rákóczi Ferenc fejedelem a többször tartózkodott a település falai között, s itt volt a főhadiszállása. Feltétlenül emlékeztetnünk kell arra, hogy 1705-ben Egerben keltezték, habár nyomda híján nem itt nyomtatták az első magyar hírlapot, a Mercurius Veridicust (magyarul Igazmondó Merkuriuszt). 1709-ben a városban találkozott a vezérlőfejedelem Ukranciewel, I. Péter cár követével. A követ különben városunkban halt meg, és a Rácz-templom (szerb templom) környékén temették el.

Eger életében a XVIII. század a virágzás, a fellendülés ; időszaka. Eger püspökei, különös tekintettel Barkóczy Ferencre és Eszterházy Károlyra, kialakították Eger ma is látható barokk városképet. A barokk épületek közül leglátványosabb: a líceum (ma az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola központi épülete), a Minorita templom, a kispréposti palota, a nagypréposti palota (ma megyei könyvtár), a vármegyeháza, benne Fazola Henrik két gyönyörű kovácsolt kapujával, s a szerb Rácz templom. Az építkezések számos iparost, kézművest, kereskedőt, művészt, köztük olyan nagyságokat, mint Kracker János Lukács, Anton Maulberts, Franz Sigrist, Josef Gerl, Fellner Jakab, Fazola Henrik vonzottak a városba. A lakosság száma ugrásszerűen ; megnövekedett. Míg 1688-ban csak 1200 fő volt, addig 1787-ben már több mint 17 000 fő. Ekkor Eger létszámát tekintve az ország hatodik városa volt. Ekkor érte el virágkorát a szőlőkultúra is. A szőlőterület a településen több mint tizenkétszeresére növekedett.

Eger életében a XVIII. század azért is fontos, mert Barkóczy, majd nyomdokain Eszterházy püspök a nagyszombati és a bécsi egyetem mintájára Egerben universitast, azaz egyetemet akart kiépíteni. A felsőfokú intézménynek már Egerben voltak előzményei, hisz 1700-ban a II. Rákóczi Ferenc pártján álló Telekessy István püspök papnevelő intézetet hozott létre, 1740-ben Foglár György kanonok jogi iskolát alapított 1754-ben pedig Barkóczy püspök bölcseleti iskolát hozott létre. 1769-ben Egerben Markot Ferenc irányításával megnyílt az ország első orvosi iskolája, amely 1775-ig működött. Sajnos azonban az egri egyetem az uralkodói akarat következtében nem nyílhatott meg. Az egyetemnek szánt épületben található ma a Főegyházmegyei Könyvtár, Magyarország legszebb barokk-könyvtára, s Európa másodikként létesített csillagászati múzeuma eredeti berendezésekkel. Csak érdekesség képen jegyezzük meg, hogy 1946-tól 1948-ig ismét kísérlet történt Egerben egyetem alapítására, de az akkor sem valósulhatott meg.

1804-ben jelentős változás történt az egri püspökség szervezetében. Az uralkodó Egert érseki székhellyé emelte, de kivált belőle a kassai és a szatmári püspökség.

Az 1825-től 1848-ig terjedő magyar reformkor Eger életében is maradandó nyomokat hagyott, különös tekintettel a kultúrára. Pyrker László János akkori érsek képtárat hozott létre, melyet 1844-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, mivel a város nem biztosított számára megfelelő helyet. Pyrker ajándéka képezte lényegében az alapját az 1900-ban nyitott Szépművészeti Múzeum anyagának. Pyrker nevéhez fűződik még 1828-ban a városban az első magyar nyelvű tanítóképző létrehozása, valamint a neoklasszikus stílusban Hild József által épített bazilika, Magyarország második legnagyobb temploma. Sőt 1837-ben Joó János rajztanár Héti Lapok címen elindította Magyarország első műszaki célzatú folyóiratát.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vívmánya képen 1854-ben Eger felszabadult az egyház gazdasági hatalma alól, mivel a város megváltotta 50 000 forintért a kilenced és a taksa fizetését.

Eger polgári fejlődése más városokétól eltérően azonban 1849 illetve az 1877-es kiegyezés után nem gyorsul meg. Nem kapcsolódhatott be a vasúti fővonalba. Mindössze a már a reformkorban létesített malom, a dohánygyár és a lemezárugyár képviselte az ipari fejlődést.

A századfordulót követő évtizedekben Egerben az iskolaváros jelleg dominált. Iskolái és más kulturális intézményei miatt magyar Athénnek is nevezték.

A század elején 1904-ben megnyílt Egerben az önálló kőszínház, megindul a település csatornázása, közművesítése. Magyarországon 1933-ban Eger elsők között kapta meg a gyógyfürdő engedélyt.

Az 1945-öt követő évtizedekben a rendszerváltásból következően megindul a város iparosítása, amelynek következtében korábbi kulturális központ jellege kezd elhalványulni, amely tény a település korábbi patináját csökkentette.

Nagy szerencse, hogy 1968-ban a barokk belvárost védetté nyilvánították, s több más várostól eltérően ezáltal megkímélték a pusztulástól, s az oda nem illó modern épületek beépítésétől. 1978-ban a települést a helyi műemlékek védelme terén kifejtett kiváló munkájáért Hild-éremmel tüntették ki.

Eger története vázolása kapcsán szólnunk kell, ha röviden is, néhány helyi specialitásról. Ilyen a világszerte ismert Egri Bikavér, mint kitűnő borféleség, a XVIII. század közepétől gyártott csekély alkoholtartalmú úgynevezett Egri Víz, a XVIII. század második felében és a XIX. század elején gyártott török eredetű úgynevezett bujavászon. Nem különben kell megemlékeznünk Eger radioaktív tartalmú hévizeiről, amelyek megteremtették már a középkorban az egri fürdőkultúra, e században pedig a nagy hírű úszósport alapjait.

Forrás:agria.hu